10 éves az ovisuli

A 2022-23-as tanévben immár 10. alkalommal nyitja kapuit az Amstelveeni Magyar Ovisuli. Ez a tanév különleges, ezért több meglepetés esemény is várható a jubileumi évben. Már a tanévnyitó is sütizéssel indult, az alábbiakban pedig az Amstelveeni Magyar Ovisuli alapítójának, Csonki Katalin tanárnőnek a visszaemlékezését és köszöntőjét olvashatjátok.

Csonki Katalin tanárnő visszaemlékezése a kezdetekre

Visszaemlékezést írni nem is olyan egyszerű dolog. Kavarognak bennem az emlékek, az érzések, a gondolatok.

2012-ben már két éve ott éltem Amszterdamban. A kezdetektől fogva átjártam a Hágai Magyar Iskolába tanítani, eleinte helyettesítő- majd állandó tanárként. Akkoriban Amszterdamban nem működött magyar iskola, sem olyan magyar közösség, amely a fiatalabb korosztálynak és gyermekeiknek találkozási lehetőséget biztosított volna.
Nem is tudom, hogy jött az első gondolat. Talán mert, ha külföldön élsz, kell valamilyen kapaszkodó, valamilyen szál, amely az otthonhoz, a nyelvhez, a gyökereidhez kapcsol. Pedagógusként pedig kell, hogy közösséget teremthess, hogy átadhass valamit, ami megszakadt azzal, hogy külföldre kényszerültél. Igen, ez lehetett indíttatás, amelyet akkor meg sem fogalmaztam, csak azt, hogy csinálnom kell valamit, amitől jobban érzem magam.
A szervezés elindításában segítséget kaptam a Hollandiai Magyar Szövetségtől. Legnagyobb segítségem Kárpáti Anita volt, akinek ötlete és közbenjárása alapján, jó helyet találtunk az iskolának. Általa tudtam felvenni a kapcsolatot az Amstelveenweb magyar származású szerkesztőjével, Stefan Tothtal, aki a médián keresztül segített a minél szélesebb körű szervezésben, és riportot tett közzé az első foglalkozások egyikéről.
2012. szeptember 8-án tartottuk az első összejövetelünket. Két fiatal kollégával, Oláh Ágival és Kovács Krisztivel vártuk izgatottan a hét beiratkozott kisiskolást. Kevesen voltunk, de bíztunk benne, hogy jóhírünk kel, és leszünk sokkal többen. Így is lett. Hamarosan beindult az óvodás csoportunk, majd rövidesen a babacsoport is. Végül annyian lettünk, hogy benépesítettük a De Meent minden zegét-zugát.
A következő tanévre már közel 40 kisgyermek járt rendszeresen a foglalkozásainkra, akiket az időközben - Farkas Orsival, Mesterházy Krisztával és Shüller Nikivel - hat főre bővült pedagógus csapat fogadott.
Alapvető célunk az volt, hogy élményszerű tanulás keretében juttassuk ismeretekhez a gyermekeket, olyan tevékenységi formák és foglalkozások sorozatával, amelyet szívesen végeznek, és sok-sok sikerélményhez jutnak általa. A foglalkozások középpontjában természetesen az anyanyelv használata állt, ezen belül is az élő beszéd, a sok-sok mese, és a hagyományok megismertetése.
Természetesen fontos volt, és a szülők részéről elvárás is, hogy az iskolánkba járó gyerekek megtanuljanak helyesen írni és olvasni magyarul, megismerkedjenek, korosztályuknak megfelelően, a magyar írók és költők műveivel, és hogy minél több magyar népszokást, népdalt, népmesét és játékot ismerjenek meg.
Készítettünk egy pedagógiai programot, amelyben korcsoportonként fogalmaztuk meg az elérni kívánt eredményeket. A tanítandó anyagot a csoportot vezető tanárok válogatták össze, ezek kiválasztásakor figyeltünk a gyerekek különböző szintű anyanyelvi tudására, bár ez nem volt mindig könnyű feladat.
Minden évben meghitt karácsonyi ünnepséget rendeztünk, jelmezbe öltöztünk farsangkor, tanév végén családi napot rendeztünk.
A szervezéssel, vezetéssel, adminisztrációval járó feladatokat én láttam el. Ha nem dolgoztam éppen, a magyar iskolával foglalkoztam. Fontos volt számomra, hogy minden szülő, mindig mindenről időben értesüljön.
Nagyon sokat adott nekem ez a közösség. Minden egyes kisgyermek arca mélyen megmaradt az emlékezetemben. Szakmai életutam egyik sikertörténete ennek az iskolának a létrehozása, szívesen emlékszem minden epizódjára, de természetesen vannak mondatok és történések, amelyek még mindig mosolyt csalnak az arcomra.
Az egyik magyar apuka mondta néhány foglalkozás elteltével: Olyan jó, hogy vagytok, mert Eleni már nem gondolja azt, hogy csak én egyedül beszélem ezt a furcsa nyelvet.
Vagy egy másik magyar apuka, akinek a kisfia egyáltalán nem beszélt magyarul, néhány hónap után boldogan újságolta, hogy már nem csak ért, de kezd is beszélni magyarul a kisfia.
De óriási élmény volt A Négyszögletű Kerek Erdő bemutatása, vagy az akadályversenyes családi nap kavalkádja, vagy az a karácsonyi meghitt pillanat, amikor felolvastam a karácsonyi mesét és minden ragyogó szempár rám szegeződött.
Mióta hazatértem Magyarországra egy középiskolában tanítok, mindig körülvesznek kisebb-nagyobb közösségek, de ilyen nagy szervezés azóta nem volt az életemben. Két év múlva nyugdíjba megyek. Ki tudja, lehet, hogy vár még rám valahol hasonló feladat.
Örülök, hogy megkerestetek, hogy írjak egy pár sort a kezdetekről. Nagyon szívesen tettem. Jól esik, hogy nem felejtkeztetek el rólam. De én is köszönettel tartozom mindenkinek, aki azóta részt vállalt abban a munkában, ami által még mindig működik az, amit tíz éve megálmodtam.
Csonki Katalin

A kezdetek

Fülöpné Schüller Nikoletta óvódapedagógus gondolatai az indulásról

Fülöpné Schüller Nikoletta óvódapedagógus az első tanévben csatlakozott az induló magyar ovisulihoz, és a következő hét tanévben az óvodás korosztály nevelésével foglalkozott. Ahogy teltek az évek, a létszám növekedésével több óvódai csoport indítására is szükség volt, ezért Niki fogta össze, vezette és szervezte az ovisuli óvodai részlegének életét. A továbbiakban az ő gondolatait olvashatjátok az indulásról.

Gondolatok az Amstelveeni Ovi-Suliròl

Már két-hàrom éve éltünk Hollandiában, mikor egyik barátnőm felhìvta a a figyelmemet egy hìrdetésre:

Òvò nénit keresnek az Amstelveeni Ovi-Suliba

Több se kellett, azonnal megnéztem hol működik ez a hétvégi ovi-suli, és e-mailen jeleztem szándékomat, miszerint szìvesen lennék a pedagògusközösség egyik tagja.

Nosza, a következő alkalommal feljerekedtem, beìrtam a Tomtomba a cìmet, huha majd egy òra mìg Dordrechtből felérünk...sebaj, már hiányzik nagyon a magyar társaság, a gyerekek, az òvònősködés.

Farkas Orsival futottam össze elsőként a folyosòn, épp az egyik òvò néni volt ő. Bemutatkoztam, elmondtam miért jöttem, felvezetett a terembe, hellyel kìnált, igen azon a narancssárga kanapén csücsültem én is. Pont farsangra készültek és az Itt a farsang áll a bál kezdetű dalt énekelték ... nehèz volt megállnom, hogy ne kapcsolòdjak be közéjük ... a következő alkalommal azonban már nem kellett visszafogni magam, már nem "nézőként", hanem, mint òvònő voltam jelen ...

Voltam kiscsoportosokkal, nagyobbakkal, egészen kicsikkel is mikor a baba-mama foglalkozásokat vezettem, csak az iskolás korosztályt nem pròbáltam ki.

Jò volt évről évre az ismerős arcokkal találkozni a hosszù nyári szünetek után. Borzasztò megtiszteltetésnek èreztem ès érzem a mai napig, hogy csaladok évekig az intézményünk aktìv tagjai voltak, hogy minden évben ùj arcokkal ismerkedhettünk meg...és ez még most is ìgy van.

Hálás vagyok a jelenlegi pedagògus közösségnek, akik vâllalják ezt a pluszt a mindennapjaik mellett, hogy a magyar nyelv, kultùra és hagyomány éljen egy "idegen" országban.

Én már visszatértem Magyar Hazánkba és büszkén mesélek Rólatok, arròl, hogy vagytok és működtök és nagyon köszönöm, hogy egykor veletek lehettem!

Köszönöm Mindannyiòtok bizalmát!

Kìvánom, hogy legyetek büszkék magyarságunkra, a magyar nyelvre és legfőképp, hogy tartsatok össze ott "idegenben".

Szeretettel emlékezve az Amstelveeni Ovi-sulira.

Fné S. NIKI

Niki óvó néni mesél

A budapesti Kolibri Színház vendégszereplése az ovisuliban 2022. június 11.

Alapítványi hírlevél 2022. tavasz

LETÖLTÉS pedag... (1).pdf

Kép

2021/22-es tanév

Őszi foglalkozások az Amstelveeni Magyar Ovisuliban

Téli foglalkozások

Tavaszi foglalkozások

2020/21-es tanév

A Covid-19 koronavírus járvány miatt a foglalkozásaink helyszíne zárva tartott. Ebben az időszakban hónapról hónapra online foglalkoztatókat szerkesztettek a pedagógusok az ovis és a kisiskolás korosztály számára, illetve internetes élő találkozókat szerveztünk.

Online Anyák napja